A csoportos utazás mindig tartogat meglepetéseket, váratlan helyzeteket, de hálás szívvel mondhatom, hogy gördülékenyen és ilyen tekintetben eseménytelenül telt a vonatozás mindkét irányban. Megérkezve birtokba vettük a szállást, ami annyira új volt, hogy szó szerint mi „avattuk fel”. Elsőre talán kicsit szűkösnek hatott nagy létszámunkra való tekintettel, de egy kis logisztikával megoldottuk a problémát – sok jó refis kis helyen is elfér! Lepakolás után pedig a tavat vettük birtokba, ahol is a táborozók vizibiciklizéssel melegítettek a következő napok kerékpáros programjaira. Este még a helyi túravezetők egy csapat-vetélkedőt szerveztek, melyen a résztvevők szellemi és ügyességi feladatok megoldásával bizonyíthatták rátermettségüket – az érdekesség kedvéért: a papírrepülő-hajtogatás fogott ki talán a leginkább a diákseregen, bizonyára azért, mert ennek gyakorlására nem igazán van megfelelő telefonos applikáció…

Másnap délelőtt bringáinkkal Nadap község felé vettük az irányt, ahol megtekintettük az itt létrehozott szintezési ősjegyet, vagy alappontot melynek érdekessége, hogy a Kárpát-medence 7 db hivatalosan bemért fix magassági pontjai közül az egyetlen, ami a jelenlegi Magyarország területén található. Röviden, megtaláltuk a tengerszint feletti magasságmérés origóját, és ha már megvolt a stabil-pont, akkor áttekertünk a sukorói Ingó-kövekhez, már csak a kontraszt és a gyönyörű panoráma kedvéért! Aznap az esti programunk is igazán különlegesnek ígérkezett: alkonyati kenuzás várt ránk a Velencei-tavon. Több csapatra oszlottunk és túrakenuk segítségével közelebbről (voltak, akik még annál is közelebbről…:-)) megismerkedhettünk a nádas világával. Rendkívül emlékezetes marad mindenki számára az a naplemente! Este a tábor-rádió foglalta össze a nap legviccesebb eseményeit.

Szerdán a reggeli torna alapos bemelegítési gyakorlatai után megkezdtük tó-kerülésünket,melynek első állomása a velencei beach-en eltöltött mintegy két órás strandolás volt. A lazítást követően felkapaszkodtunk túránk legmagasabb pontjára, a Pákozdi Katonai Emlékparkba, ahol a szabadtéri emlékhelyek megtekintése után jégkrém és párakapu enyhítette számunkra a kánikulát. A táv felén már túl voltunk ekkor, szállásunkat a másik irányból közelítettük megpihenve egy madár-lesnél, ahonnan megfigyelhettük az élővilágot a tó délnyugati csücskében. Az alig 30 km-es tó-körünket egy sportcentrumban zártuk, ahol 3 focicsapatot alkottunk, majd megmérkőztünk a helyi túravezetők válogatottjával. A hazai pálya előnyeit és a mi fáradtságunkat kihasználva (…igazából ezeket leszámítva is jobbak voltak nálunk :-)) megnyerték a rangadókat, de rendkívül sportszerűen felajánlottak egy büntetőpárbajt, melynek a végén kiegyeztünk egy döntetlenben! A focival párhuzamosan lehetett számháborúzni is – többen így vezették le a napi fáradalmakat. Visszatérve a szállásra megvacsoráztunk, majd leszakadt az ég, így B-tervként össznépi beltéri tábori játékokat játszottunk, majd moziztunk egyet lefekvés előtt.

A csütörtöki nap reggelén már látszott a fáradtság a csapaton – kevés táborozónak volt „őszinte a mosolya”, így eltekintettünk Székesfehérvár biciklivel történő meghódításától. Helyette áttekertünk a szomszédos Dinnyésre, ahol is egy „megszállott” történész, bizonyos Alekszi Zoltán felépített és üzemeltet egy történelmi vármakett-parkot. Igazán felejthetetlen történelemórának voltunk részesei ezen a délelőttön! Visszatérve Gárdonyba ismét lazítottunk egyet a szabad-strandon, a délután folyamán szurkolhattunk a szállásunk előtt elhúzó Tour de Hongrie mezőnyének, majd egy különleges pétanque-partival folytattuk, ahol sokan először kerültek közelebbi kapcsolatba ezzel a francia eredetű játékkal. Sötétedés után következett a Monkey-lights, amely egy igazán egyedi éjszakai bringázás díszkivilágítással, zenével, a szállástól 5 km-re található Velence „tengerpartjára”. A visszatérő csapatot tábortűz várta, mintegy jelezve, hogy bizony elérkezett táborunk utolsó estéje.

Péntek reggel a bemelegítő torna már nem a bringázásnak szólt, hiszen előző este elbúcsúztunk kerékpárjainktól. A délelőtt folyamán az összepakolás után a strandolásé volt a főszerep, utoljára még megmártózhattunk a Velencei-tóban és gyönyörködhettünk a páratlan kilátásban. Az öt nap folyamán volt sok visszatérő elem, napindító és napzáró gondolatok, közös jégkrémezés, sportolás, sok strandolás, aktív pihenő időszakok – ezeken túl pedig igazán hálásak lehetünk azért, hogy komolyabb baleset vagy egészségügyi „vészhelyzet” nem „színesítette” az eltervezett programot! A hazaúton egyetlen dolog okozott némi izgalmat a Kelenföldi pályaudvaron, hogy most akkor végül is a vonat hányadik kocsija is az a bizonyos 1. kocsi?! :-)

Egy igazán tartalmas tábort tudhatunk magunk mögött, mely iskolánk életében a 9. volt a sorban – jövőre, reménység szerint megszervezhetjük 10. „jubileumi” alkalmunkat, melyre már most sok szeretettel várunk minden elszánt, lelkes táborozni vágyó diákunkat!
Dicséret és köszönet illeti a táborozókat, akik sokszor extrém melegben teljesítették a kerékpáros távokat és lelkesen vettek részt a tevékenységekben! Köszönet a felnőttkísérőknek, Fodorné Marika néninek, Vince Kati néninek, illetve Szlobodnik Józsi bácsinak és Varga Józsi bácsinak azért, hogy igazi csapatmunkában tudtunk együtt dolgozni és mindenki hozzátette a maga részét a sikeres lebonyolításhoz. Köszönjük a Tekerbringa helyi túravezetőinek a rugalmasságot és a profi lebonyolítást! (Zoli bácsitól még egyszer elnézést kérünk az elvesztett vízilabdáért! :-)) És végül, de semmiképp sem utolsó sorban köszönjük a Korszerű Református Iskoláért Alapítványnak és a Kisdiákok Presbitériumának, hogy anyagilag is hozzájárultak ahhoz, hogy Gárdonyban megszervezhettük idén iskolai táborunkat!

Áldáskívánással: Nagy Sándor táborvezető