Béres-Csögör Orsolya
intézményi lelkész, teológus, általános iskolai tanító

 

- o - o - o- o - o -

Tóth Zoltánné vagyok a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola református hitoktatója, emellett fizika és technika szakos tanára, osztályfőnök és a Kisdiákok Presbitériumának vezetője.

Miskolcon születtem, nagyszüleim által kezdtem járni gyermek-istentiszteletekre még óvodás koromban. Isten nem csak szép történetek sora volt a számomra, Ő kicsi koromtól életem része, létező, valóságos Személy. Gyülekezetünkben és a Református Egyházkerületi Énekkarban (Cantus Firmus) dicsérhettem Istent évekig. Majd főiskolás koromban, egy nyári táborban, 21 évesen szólított meg Jézus, hogy bízzam az egész életem az Ő vezetésére:

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem."Jel 3,20 Azóta Ő az életem Ura és irányítója.

1995-1998 között végeztem a Sárospataki Teológiai Akadémia Miskolcra kihelyezett levelező tagozatán katechétaként. A Tanulmányaim közben és még utána egy évig a Tetemvári Gyülekezethez tartozó két óvodában és négy általános iskolában, és a Felsővárosi Gyülekezethez tartozó iskolában hitoktató voltam. Közben két tábort is szerveztem a tetemvári gyülekezet gyermekeinek, és karácsonyi, év végi verses-zenés műsorokat. Ezután bekapcsolódtam a Vasárnapi Iskolai Szövetség (CEF) munkájába, öt éven át vezettem csoportot, tanítottam a felsős gyermekeket Isten Igéjének megismerésére a nyári táborokban.

Férjem a Sanofi-Chinoin Zrt-nél dolgozik, megtért hívő ember, a Diósgyőri Református Gyülekezet presbitere harminc éve. Közösen szolgálunk itt is az Úrnak. Tíz évig tartottam a kicsiknek alkalmakat, unokám születéséig. A dicsőítő csoport tagjai voltunk több mint tíz évig. Tizenöt éve kezdtük az irat- és hangfelvétel (kazetta és CD) missziót is, amit, azóta is végzünk. Lelki testvéreinkkel két CD-t is kiadtunk, abból az anyagból, amit a házi csoportos bibliaórákon tanulmányoztunk, hogy mások is épüljenek abból, amit mi is ajándékba kaptunk.

Tudom, hogy Istentől kapott helyemen vagyok, hiszen ebbe az iskolába is egy bizonyságtételem által kerültem, amit az életemről, és megtérésemről a gyülekezetünkben mondtam el. Amióta felső tagozat létezik, azóta oktatom és nevelem a nagyobbakat. Jézus szavaival élve nem béresként végzem feladataimat, hanem mint pásztor, aki szereti és óvja a rábízottakat. Számomra minden gyermek Isten ajándéka, akiket kis időre rám bíztak a szüleik, felelős vagyok értük. A gyermekeknek nemcsak ismeretet szeretnék átadni, bár ezekre is nagy szükségük van, szeretném, ha rácsodálkoznának Isten csodálatos világára.

„Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejű fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk." Kálvin János

- o - o - o - o - o -

Hubicska Zsuzsanna

„Képzeljük magunkat lakóháznak! Isten azért látogat el a házba, hogy újjáépítse azt. Kezdetben talán még világos, hogy mit cselekszik. Rendbe hozza a csőhálózatot, befoltozza a tetőn lévő lyukakat és így tovább; tudjuk, hogy ezeket a munkákat el kellett végezni, ezért nem vagyunk meglepve. Ám egyszer csak elkezd olyan gyorsan sürgölődni a házban, hogy az már tűrhetetlen, s úgy tűnik, hogy annak semmi értelme nincs. Mit akar hát Isten? Nos, egy egészen másfajta házat akar építeni, mint amit mi elkezdtünk – itt egy új szárnyat, ott egy új emeletet alakít ki, tornyokat emel, udvarokat hoz létre. Azt gondoltuk, egy csinos kis parasztházat építünk: ő azonban egy palotán dolgozik. S az a szándéka, hogy beköltözzön, és benne lakjon.

Isten komolyan gondolja, amit mondott. Akik kezébe teszik az életüket, azok tökéletesek lesznek – ahogy ő maga tökéletes – a szeretetben, bölcsességben, örömben, szépségben és halhatatlanságban.” (Idézet C.S.Lewis: Keresztyén vagyok című könyvéből)

1994. augusztusában léptem át először iskolánk kapuját. Akkor még, mint a Coménius Tanítóképző Főiskola végzős hallgatója, gyakornokként. Így nem kis büszkeséggel tölt el az érzés, hogy itt voltam az újonnan megnyílt iskola első osztályának indulásakor. A következő évben pedig – mint pályakezdő tanítónő – ugyanennek az osztálynak napközis nevelője lehettem.

1999. júniusában elvégeztem a Sárospataki Református Teológia Miskolcra kihelyezett tagozatán a katekéta szakot. Így, a szeptemberben kezdődő tanévben már nem csak mint tanítónő, hanem mint hitoktató is dolgoztam.

Ezt a szolgálatot mindig is nagy örömmel végeztem, s végzem jelenleg is. Nincs annál jobb érzés, ha valaki arról beszélhet, ami a legfontosabb az életében. Főleg, ha teljes tudatában van annak, hogy arról az Istenről beszél, aki az Út, az Igazság és az Élet; az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Nagy örömmel tölt el, hogy nap mint nap megismertethetem a gyerekeket az ő  hatalmával és az ő szeretetével; ha megértethetem velük: az lesz a  legjobb döntésük, ha Isten kezébe teszik az életüket. Isten pedig –válaszul- olyan nagyszabású építkezésbe fog, ami minden képzeletüket felülmúlja.

Ráadásul a hittanóra, a maga sokszínűségével, viszonylag kötetlen voltával szinte minden kisiskolást lenyűgöz. Lehet itt énekelni, kézműveskedni, drámajátékot játszani és ami a legfontosabb: beszélgetni. El lehet mondani az örömünket, a bánatunkat. Olyat is meg lehet kérdezni, amit más órán nem illik.

A fenti C.S.Lewis idézetre visszautalva: Minden tehetségemet, a pályámon elért sikereimet, kiegyensúlyozott, megelégedett életemet az én Istenemnek köszönhetem. Aki az én esetemben sem elégedett meg egy parasztházzal (ellentétben velem), hanem folyamatosan építi, szépíti azt az otthont, amit én nyújthatok neki.

Áldott legyen ezért az Ő neve!

- o - o - o - o - o -

Birkás Józsefné, Mónika vagyok a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda tanítója, református hitoktatója.

Felnőttként tapasztaltam meg Jézus Krisztus kegyelmét, szeretetét, vezetését; de sokat köszönhetek édesanyámnak, aki megtanított imádkozni.

Érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán, Nagykőrösön tanultam tovább. 1995-ben kaptam meg a tanító- hitoktatói oklevelemet. Hálát adok az Úrnak, hogy még abban az évben a diósgyőri refibe vezetett. Azóta is itt tanítok.

Oktató, nevelő munkámban fontosnak tartom, hogy tanítványaim értékesnek érezzék magukat, hiszen Isten alkotott és ezt mondja nekünk: „… drágának tartalak, és becsesnek, mert szeretlek…”(Ézs 43,4).

Szeretném, ha gyermekeink imádkozó, az Úr vezetését, szeretetét megtapasztaló emberekké válnának. Fontosnak tartom, hogy felismerjék, lehetséges az élő Istennel való kapcsolat. Sohasem vagyunk egyedül, a kegyelmes Isten a tenyerén hordozza övéit.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézs 43,1-3.)

Hiszem, hogy az Úr akarata volt, hogy tanító és hitoktató lettem. Szeretném úgy végezni a rám bízott feladatot, hogy az kedves legyen Isten előtt.

- o - o - o - o - o -

Nemes-Bernáth Piroska vagyok, a Miskolc- Diósgyőri Református Iskola és Óvoda református hitoktatója, tanítója.

Református keresztyén családban nőttem fel, ezért természetes volt számunkra, hogy minden vasárnap kézen fogtak bennünket szüleink, és elvittek a református templomba, két fiútestvéremmel együtt. Én már pici korom óta szívesen hallgattam a bibliai történeteket. Édesapám sok generációra visszamenőleg a református kálvinista irányt képviselte, amibe én is belenőttem, de Édesanyám baptista neveltetése miatt is szigorú erkölcsi nevelésben részesültem.

Általános iskolás koromtól óvónőnek készültem, mert csak a gyermekek közötti munkában tudtam elképzelni az életemet, ezért zongorázni is tanultam. Debrecenben egyházzenei képzéseken vettem részt. 17 éves korom óta gyülekezetünk kántora vagyok, jelenleg is végzem ezt a szolgálatot. Több, mint egy évtizedig az egyházkerület énekkarában (Cantus Firmus) dicsértem az Urat.

Ifjú koromtól kerestem Isten válaszát, hogy milyen utat szánt nekem, alkalmas vagyok-e a szolgálatra, tanításra. Isten vezetése által megkaptam az elhívást a hitoktatói munkára. Isten így bátorított engem:„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak mondok!(Jeremiás 1,7

Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán végeztem, mint tanító-hitoktató. Néhány évig dolgoztam óvodában, tanítottam önkormányzati iskolákban, de a vágyam mindig az volt, hogy református iskolában szolgálhassak, részt vehessek a kisgyermekek keresztyén nevelésében, tanításában. Istennek kedves volt ez a kérésem, így lassan 15 éve ebben az iskolában munkálkodhatom. Életem során mindig azt tapasztalom: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm…” (Zsoltárok 23,1)

- o - o - o - o - o -

Tiszócsik Andrea vagyok. Római katolikus hittant tanítok az iskolában, az Egri Főegyházmegye alkalmazottjaként.

A nagymamámtól tanultam meg az első imádságokat még óvodás koromban. 1989-1993-ig a Herman Ottó Gimnázium tanulója voltam. Itt kezdtem el hittant tanulni. Ebben az időszakban kapcsolódtam be az egyházközség életébe a Mindszenti plébánián. Nagyon szerettem azok között az emberek között lenni, rengeteg közös élményünk volt, együtt örült a szívünk Istennek. A gimnázium után továbbtanultam és elvégeztem az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola és a Hittudományi Főiskola közös képzését, így lettem hittanár. Sok éven keresztül kerestem a helyem. 2009-ben férjhez mentem és megszületett a kisfiunk. 2012-ben járt le a gyes, de nem találtam megfelelő munkát. 2014. augusztusában megkeresett Mikolai Vince atya, hogy hitoktatóra lenne szükség a Szent Ferenc Római Katolikus Ált. Isk.-ban. 2015. szeptemberről pedig a Miskolc-Diósgyőri Református Ált. Isk.-ban és a Kaffka Margit Ált. Isk.-ban. A hitoktatásban az tesz boldoggá, hogy Istenről beszélhetek. Hálás vagyok ezért a feladatért és remélem, hogy az iskolában végzett munkám Isten tetszésére és az emberek épülésére szolgál.