Az erdő fohásza 
Vándor, ki elhaladsz mellettem           
hallgasd a kérésem.                        
Én vagyok tűzhelyed melege 
Hideg téli éjszakákon, 
Én vagyok tornácod barátságos fedele, 
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap 
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. 
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja 
Én vagyok asztalod lapja, 
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel, 
A deszka, amelyből csónakodat építed. 
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, 
koporsód fedele. 
Vándor, ki elhaladsz mellettem, 
ne emelj rám kezet! 
Ne bánts! 
(Ismeretlen szerző)