A felsős reál munkaközösség szervezésével kiosztották, hogy ki milyen színű pólóban jöjjön az iskolába. A természet színeiben pompázó felsőket kellett viselnünk: barnát, zöldet, valamint rózsaszínt. Néhány jó rajzos a nyolcadik évfolyamról egy terebélyes fának a vázlatát rajzolta az udvar közepére. A harmadik tanórán megkezdődött a célunk megvalósítása. Tanáraink igazgatásával álltunk be végső helyünkre, és felülről nézve lassan kirajzolódott egy lombos fa képe. A képek elkészülése után osztályfőnökünk mondatait ismételve hangüzenetet készítettünk a Földnek.

Az idézet pedig így szólt:

Kérlek bocsásd meg nekünk
nem figyeltünk eléggé
hogy lényedet szennyeztük
és mi tettünk gyengévé.
(Siska Enikő: Föld Anyáért részlet)

Ez nagyszerű buli volt, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat közben. Ez a vidám akció egy apróság talán, de annál sokkal több valójában. Azok az iskolások, akik reggel gondosan kiválasztották a megfelelő színű pólót vagy pulóvert, azok a szülők, akik segítettek a megfelelő ruhadarab kiválasztásában, mind tudták, hogy a cél a Föld napját megünnepelve arra figyelmeztetni magunkat és másokat is, hogy Isten ránk bízta ezt a Földet, és vigyáznunk kell rá. A sok móka talán elindítja azokat a gondolatokat is sokakban, hogy a hétköznapokban is cselekedjenek. Ha csak pár család kezd el szelektíven hulladékot gyűjteni, ha csak néhány gyerek dönt úgy, hogy az erdő vagy a patakpart helyett a kukába dobja a szemetet, akkor már nem volt hiába ez az aprónak látszó iskolai megmozdulás. De mi magunkról tudjuk, látjuk, hogy ez sokkal több: mi mind azt szeretnénk, hogy ez a gyönyörű kék bolygó az unokáinknak is élhető otthona legyen.

                                                                        Varga Borbála 8.b