A gyerekek előzetes feladatként egy-egy étel címét kapták meg. Ehhez kellett gyűjtőmunkát páros feladatként végezni. Kiírni az adott étel receptjét, hozzávalóit, a mennyiségeket… Jó volt hallani, hogy valaki a nagymamájától kért segítséget, valaki szakácskönyvből „búvárkodott”, a többiek a szülők tanácsát, főzési szokásait kérték, kérdezték.

Nagy izgalommal indultunk pénteken az üzletbe. A gyerekek íróeszközzel, papírral, füzettel felszerelkezve keresték a polcokon az ételek hozzávalóit, nézték az árakat, megvitatták egymással, hogy melyiket is érdemes megvenni…? Volt aki az eladóhoz fordult kérdésével, aki szívesen felelt az érdeklődésre, útba igazította azt, aki igényelte.

Fontosnak éreztem, hogy a gyerekek közösen dolgozzanak, osszák meg a feladatokat, érveljenek, győzzék meg – ha szükséges – a másikat. Hamar eltelt a kb. 40 perc, mikor kijöttünk a bolt előtti téren megbeszéltük a „Hogyan tovább?-ot.” Míg ezzel voltunk elfoglalva, odajött hozzánk a boltból egy vásárló hölgy és megdicsért minket, biztatta a gyerekeket. Erre az elismerésre nekem is szükségem volt.

Úgy gondolom, hogy a praktikus intelligencia fejlesztését nem lehet pusztán a tanteremben elvégezni, szükséges hozzá, hogy a gyerekek megértsék, mit miért tanulunk, s a megszerzett tudásukat mire lehet felhasználni. Többek között mint a mai napon is: megtervezni, előkészíteni, felmérni, válogatni, összehasonlítani, számolni, kerekíteni, kalkulálni, gazdálkodni, kérdezni, érvelni…mindeközben gondolkodni.

Remélem valamelyik páros meg is fogja főzni azokat a finomságokat, amelyek hozzávalóit ügyesen kikeresték!

Hajrá 4.b!

Miskolc, 2025. február 14.

Jófalvi Viktória Anna tanító 4.b