Tavalyi programunkhoz hasonlóan idén is osztályunk erdészének tudására és ismeretére támaszkodtunk a szervezésnél, aki most Kisgyőr-Mocsolyástelep irányába vezetett bennünket.  A táj  a délutáni fényben is gyönyörű volt: a fák már elkezdtek sárgulni és vörösödni, az őszi színek varázslatos képet festettek a környékről. 

Már a tavalyi tapasztalatainkból tudtuk, hogy  a szarvasbőgés nem más, mint a szarvasok  párzási időszaka, amikor  a hímszarvasok gyönyörű, harcias bőgéseikkel vonzzák magukhoz a nőstényeket. A bőgés hangja messzire elhallatszik, ami lehetőséget ad a természetjáróknak, hogy megfigyeljék ezt a különleges jelenséget.
Mocsolyás határában tettük le az autókat egy tisztás mellett, már ott  észlelhettük a szarvasok jelenlétét. A falun átsétálva a Mária-szobor közelében csendben vártunk, majd nem sok idő múlva a háttérben hallani kezdtük a szarvasok bőgését. Nagy csoda volt, hogy  a sötétben az egyik apuka által közreadott hőkamerás távcsővel meg is nézhettük, hogy 12-15 szarvas  van a közelünkben és az ő hangjukat hallhatjuk. 
A falu közelében lévő szalmabálákat már sétánk elején észrevették a gyerekek, nagy örömük volt, mikor a fejlámpával a sötétben ugrálhattak rajta, bújócskázhattak köztük. 
Meglepetés volt , hogy a Délbükki Erdészeti Igazgatóság telephelyére is ellátogattunk, ahol kutyát simogattak a gyerekek, és  a bőgés mellett az erdészünk  részletesen mesélt nekünk a szarvasok életmódjáról, viselkedésükről  és arról, hogy mennyi  mindent árul el egy szarvasagancs a gazdájáról. 

Sötétben, kimerülten, de  tele élményekkel tértünk  vissza a parkoló autókhoz.  A kirándulás nemcsak szórakoztató volt, hanem oktató jellegű is, hiszen közelebb kerülhettünk Isten teremtett világához, a természethez és annak csodáihoz.

Köszönjük Szabó Zsoltnak a felejthetetlen élményt!

Takács Ildikó, tanító