A csapat 2024. július 2-án, kedden indult el Gárdonyba  23 diák, 3 tanár kíséretében. Az utazás zavartalanul telt, a társaság gond nélkül vette a Keletiből a Kelenföldi pályaudvarra való átkelés, és a metrózás, mozgólépcsőzés akadályait. A fel- és leszállásnál a nyolcadikos fiúk előzékenyen segítettek a kisebbeknek a csomagokkal boldogulni. Bázisunk a Vadkacsa kerékpáros pihenőpont volt, itt szállásolták el a társaságot emeletes ágyas szobákban. A délután a szállás elfoglalásával majd a környék felfedezésével, illetve strandolással telt. Az ízletes vacsora elfogyasztása után élőcsocsó következett, végül a napot egy tóparti sétával és áhítattal zártuk.  A második nap, szerda délelőtt megismerkedtünk tekerbringás segítőinkkel: Zsófival és Krisztiánnal, akik a tábor ideje alatt kísérték, vezették a biciklis csapatot. A kerékpárok kiválasztása után első utunk a 33 km-es tókerülés volt, amit kisebb szakaszokra bontva teljesítettünk. Az első megállónk Sarvaicz keresztjénél volt, ahol meghallgattuk a tóbíró tragikus történetét, aki kötelességének teljesítése közben lelte halálát. A kereszt az ő emlékét őrzi. A pihenőhelyen található még egy kilátó is, ahonnan a Velencei-tó nádassal borított, kötött vízfelületű szakaszát tudtuk megfigyelni. Innen továbbmentünk Pákozdra, ahol előbb Miskahuszár monumentális alakja mellől, egy másik nézőpontból tekintettünk rá a tóra, majd a Katonai Emlékpark felé vettük az irányt. Itt körülbelül fél órát időztünk, hogy ki-ki érdeklődésének megfelelően megismerkedhessen a hadtörténeti érdekességeket bemutató helyszínnel. A pihenő után visszatekertünk Gárdonyba, ahol a Sarki Róka Falatozóban elfogyasztottuk a kétfogásos ebédünket. A délutánt a parton töltöttük, majd Agárdra kerekeztünk, ahol kenuba szállva közelebbről is megismerkedünk a tó élővilágával. Mindenki mentőmellényt öltött magára és így szálltunk vízre a 6 fős hajókba.  A csónakokat tapasztalt túravezetők irányították, a gyerekeknek csak evezniük kellett. Mindenki nagyon élvezte ezt az új közlekedési formát, a csónakok egymással versengve szelték a vizet. A nádas kacskaringós labirintusában egy egészen új világ tárult fel előttünk, közelünkből nagy kócsagok, vörös és szürke gémek rebbentek fel a nádasból, ragadozómadarak köröztek alacsonyan zsákmányt keresve. Egy idő elteltével a gyerekek abbahagyták a versengést, minden csónak bevárta a másikat, majd összekapaszkodtunk, hogy meghallgassuk az egyik túravezetőt, aki a Velencei-tó szakavatott ismerője. Sok érdekességet megtudtunk a tó állat- és növényvilágáról, a hely földrajzi vonatkozásairól. Kifelé indulva ismét versengve szeltük át az ezüstösen csillogó víztükröt, majd a parton készítettünk néhány remek fotót és Gárdonyba visszatérve megvacsoráztunk. Aznap egy rendkívül eseménydús, tartalmas napot tudhattunk magunk mögött. A harmadik nap, csütörtök délelőtt elbicikliztünk Nadapra, a Szintezési Ösjegyig, amely Magyarországon a tengerszint feletti magasság megállapításának a viszonyítópontja. Itt megmásztunk egy kisebb sziklát, amelynek a tetejéről éppen a katolikus templomra láttunk rá, ahol a hagyomány szerint Vörösmartyt keresztelték. Nadapról Sukoróra tekertünk első osztályú bicikliúton. Sukorón a Gyapjaszsák fantázianevű ingókő mellett fényképezkedtünk, majd a falu idilli hangulatú főterén áthaladva újra a part felé vettük az irányt. Ez a táv sokkal rövidebb volt, mint az előző napi, de az emelkedők miatt mégis nagyobb kihívást jelentett. Szerencsére mindenki gond nélkül vette ezt az akadályt is. Hazaérve jóízűen megebédeltünk, majd lementünk fürdeni a partra. Délután zajlott a Mennyire ismered tanárodat? vetélkedő, és kezdetét vette a házi pingpongbajnokság is. Vacsora után esti biciklizésre indultunk kivilágított kerékpárokkal. Kellően kihangosított zenei aláfestés kíséretében eltekertünk Velencéig, ahol együtt gyönyörködhettünk a naplemente színpompás látványában. A negyedik nap, pénteken Dinnyésre kerekeztünk, ahol először a Guinness rekordként számontartott Várparkba tértünk be, ahol megnéztünk egy kisfilmet a parkról, majd megcsodáltuk a maketteket és a skanzen épületeit. Innen a Dinnyési-fertő tanösvényére mentünk tovább, ahol felkerestünk egy madárlest. Távcső híján messziről csodálhattuk meg a madarakat, majd visszaindultunk Gárdonyba, ahol már várt minket a finom ebéd, mely után desszertként mindenki kézműves fagylaltot kapott. Délután befejeződött a pingpongbajnokság, lementünk a partra, ahol a víz minden eddiginél melegebb hőmérséklettel várta a fürdőzőket. Este, vacsora után a lézerharc hozta lázba a kedélyeket. Sajnos, történt egy kisebb sérülés, ezért Sanyi bácsi a sürgősségire vitte be Gergőt, hogy szakszerű ellátásban részesüljön. A többieket addig a meccsnézés izgalmai kötötték le, így az utolsó este a szokottnál később tért csak nyugovóra a társaság. Utolsó nap, szombaton összepakoltunk a szálláson és leültünk még egyszer a teraszra egy záró beszélgetésre. Ezek után mindenki írásban mondhatta el a véleményét a hét eseményeiről a táborral kapcsolatosan. Mivel korán végeztünk, még arra is jutott idő, hogy lemenjünk a partra egy utolsó fürdésre. Természetesen a parton volt zuhanyzási lehetőség is, így mindannyian frissen, üdén mentünk el ebédelni, majd jóllakottan szálltunk vonatra, és a koraesti órákban érkeztünk meg Miskolcra, ahol már vártak minket a szülők és a családtagok.

Összeségében egy tartalmas, eseménydús hét állt mögöttünk, ahonnan mindenki megfáradtan, de feltöltődve, élményekkel gazdagodva tért haza. Köszönet az iskola alapítványának a tábor megvalósulásához nyújtott anyagi támogatásért, a Tekerbringa csapatának a feltételek biztosításáért és a megszokott színvonalú háttérmunkáért!