Úgy gondoltuk, hogy ez a tér, a jó levegő, az árnyas fák, a színpad, a madárcsicsergés, a zenekari árok és a nézőtér atmoszférája már garancia a jó hangulatra.

A műsor kihangosításában a Bányamécs munkatársai, a parkolásban és a tájékozódásban a helyi polgárőrök segítettek bennünket.

Végre mindenki megérkezett és elkezdődött a verses, dalos, táncos műsorunk. A versekkel szerettük volna köszönetünket és hálánkat kifejezni az anyukák, nagyikák felé. Közös éneklésünket Kautzky József (Bori édesapja) kísérte hegedűszóval. Táncos körjátékaink vidámságot tükröztek és nagyon örültünk annak, hogy ezen a színpadon bőven van hely a kapuzós, bújkálós, forgatásos elemek alkalmazására.

Valamennyien igyekeztünk versmondásunkba a szívünket is belehelyezni.

Kun Magdolna: Királynőnek láttam

(részlet)

„… Anyám az én királynőm volt, a legeslegnagyobb,

hisz koldusként is felnéztek rá mind a gazdagok,

mert szép lelkének ékessége úgy tündöklött benne,

mint a világ legbecsesebb, legdrágábbik kincse…”

Jófalvi Viktória, Balla Anikó tanítók