Nagy hála van bennem, mivel a két ötödikes osztályba eljött Czumbil Balázs édesapja, Péter bácsi, akinek a hobbija a régi tárgyak, fegyverek gyűjtése. Felkérésünket szívesen fogadta, és egy-egy órában be is mutatta ezeket, valamint mesélt arról a korról, amelyben vándorló őseink ezeket használták.
Hogy hogyan érezték magukat a gyerekek? Beszámolóik mindent elmondanak:
Múlt hét csütörtökön a történelem óránk még különlegesebb volt, mint szokott lenni. Egy bácsi érkezett hozzánk egy hatalmas táskával és hátizsákkal.
Mivel a magyarok történelméről tanulunk, a bácsi megmutatta nekünk, hogy milyen fegyvereik voltak az ősmagyaroknak. Előkerült egy kard, egy szablya, íj nyilakkal, egy fokos és egy buzogány. Azt is megtudtuk, hogy az őseink temetkezési szokásai igen érdekesek voltak. A sírokba a halott mellé a fegyverét, a használati tárgyait és a lovát is eltemették, mivel hittek a túlvilági életben.
Nagy élmény volt, hogy ezeket az eszközöket közelebbről is megnézhettük. Felpróbálhattunk egy sisakot, és kézbe foghattuk a fegyvereket.
Remélem, lesz még ilyen izgalmas óránk máskor is.
Helyes Gellért 5.a osztályos tanuló
Az előző töri órán egy izgalmas fegyverbemutatót láthattunk. Péter bácsi megmutatta nekünk, hogyan temetkezhettek őseink.
A bemutató úgy kezdődött, hogy 2 osztálytársukat megkérte arra, hogy kövekből rakják ki egy sír körvonalát. Majd különböző tárgyakat helyeztek a félkörön belül: báránybőrt, agyagedényt, szablyát, kardot, fokost, buzogányt és egy visszacsapó íjat. Került még melléjük lókoponya (Sanyi bácsi adta kölcsön a marhakoponyát a szertárból :), agyagedény és fémsisak is.
Mindenkinek nagyon tetszett az óra, biztos, hogy soha nem fogjuk elfelejteni. Remélem, lesz még több ilyen fantasztikus óránk.
Csorba Levente 5.b osztályos tanuló
Nagyon jól éreztem magam mind a két órán. A gyerekek rendkívül érdeklődők és kedvesek voltak, sokrétű ismerettel rendelkeznek. A hozzáállásukon látszik, hogy egyházi iskolába járnak, odafigyelnek a felnőttekre és egymásra. Az egész iskolában szeretetteljes, békés légkör van, élmény a Refiben lenni.
Czumbil Péter