Egy meleg, tavaszias hétfői hajnalban indultunk, és már az első nap sok izgalmas új látnivalóban volt részünk. A határ után rögtön Nagyvárad és Nagyszalonta felfedezése következett. Váradon Ady Endre, József Attila és Szent László királyunk emlékét is megtaláltuk, Arany János lába nyomáért azonban Nagyszalontáig kellett utaznunk. Itt nemcsak a nagy balladaíró szülőházát, de a híres Csonka tornyot is láttuk. Este sokat beszélgettünk a gyermekotthonban élő lányokkal és fiúkkal. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy azok a gyerekek, akik nálunk nehezebb sorsúak és szegényebbek is, milyen kedvesek, vidámak. A nap legszebb része volt általuk is megélni Isten szeretetét.

A második nap kezdődött az igazi nagy kaland, hiszen Arany János lánya sírjának a megkoszorúzását követően aradi sétán vettünk részt, amelynek végén megemlékeztünk a 13 aradi vértanúról. A Maros mentén haladva megmásztuk Solymos várromját, ahonnan gyönyörű látvány tárult a környező vidékre. Innen csak egy ugrás volt Máriaradna, a híres katolikus búcsújáró hely és bányatelepülés. A fáradt csapat délután érkezett Dévára, ahol még aznap felmentünk a balladában megénekelt magos Déva várához. Hálásak voltunk a libegőért, hogy a nap végén nem kellett gyalogosan megostromolni a híres várat. Bár kétségtelen, hogy sportos tanáraink, Katika néni és Sanyi bácsi is elég erősnek tűntek a fáradt ifjúsághoz képest.

A harmadik napon a legnagyobb erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor marosillyei szülőházát látogattuk meg. Ezt követően a hűvösre fordult időben igazi hódítók módjára jártuk be a gyönyörű vajdahunyadi várat, amit Mátyás király édesapja, a nagy hadvezér Hunyadi János építtetett. 

A délutánt Böjthe Csaba atya dévai kolostorában töltöttük, ahol hallgattuk Csaba testvért és ismerkedtünk a helyszínnel, az Alapítvánnyal. Mi, akik a legtöbben reformátusok vagyunk, sok új és érdekes dolgot tapasztaltunk a katolikus misén, a katolikus szokásokban.

Sajnos ez az este volt a búcsúest is, amikor kis műsorral kedveskedtünk a vendéglátóinknak. Sanyi bácsi gitárjátéka mellett énekkel adtunk hálát az Úrnak az együttlétért.

Az utolsó nap ugyan hosszú út várt még ránk, de a hazaútra is maradt látnivaló. Az erdélyi fejedelmek hajdani fővárosában, Gyulafehérváron sétáltunk és a katolikus templomban a fejedelmek sírjait és megnéztük. Ezután buszra szálltunk és elindultunk hazafelé. A nagy távolság miatt sajnos csak távolról integethettünk a vadregényes tordai hasadéknak, mint a szépséges körösfői templomnak is. Átrobogtunk a lankás Kalotaszegen a Sebes-Körös mentén, a Bihari hegyek között pedig, mielőtt a Királyhágón átérve búcsút vettünk Erdélytől, még a csucsai Boncza kastély múzeumában tisztelegtünk Ady Endre emléke előtt.

Már lement a nap, mire a túrázók busza begördült az iskola mellé, ahol a sok szülő igyekezett megkaparintani rég nem látott gyermekeit.

Gyönyörű és izgalmas napok vannak mögöttünk, olyan napok, amelyeken a lelki épülés és a szellemi gazdagodás is része volt ennek a kirándulásnak, amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek, tanárainknak, a Határtalanul 2014 évi pályázat által részünkre nyújtott jelentős anyagi támogatásnak és a Böjthe Csaba által vezetett alapítványnak is.

Varga Borbála Kincső 7.b

.