Február utolsó napjaiban a tél még egyszer megmutatta varázslatos arcát. Az 1.a osztály pedig egy pillanatig sem habozott: amint meglátták a váratlanul fehérbe öltözött utcákat, azonnal akcióba lendültek.
Téli nagyüzem az udvaron
Alighogy megláttuk a sűrű pelyhekben hulló havat, már kerültek is elő a szekrényekből a meleg kabátok, sapkák és sálak. Pillanatok alatt birtokba vettük a nagy udvart, ahol igazi „téli nagyüzem” vette kezdetét. A levegőt azonnal megtöltötte a friss hó illata és a gyerekek önfeledt kacagása.
A szánkózás idén is hatalmas sláger volt, de a gyerekek kreativitása most is túlszárnyalta a várakozásokat:
- A szorgos „hófelelősök”: Néhány lelkes diák seprűt ragadott, és nagy szakértelemmel takarították le a járdákat, mások pedig apró kezeikkel varázsolták hómentessé a kinti kondigépeket.
- A közös erő diadala: Egy csapat kisfiú és kislány összefogott, hogy megalkossák az udvar legnagyobb hógömbjét. A hólabda végül akkorára nőtt, hogy közös erővel is alig bírták már gurítani – de a büszkeség az arcokon minden fáradozást megért!
- Hószobrászat mesterfokon: Nemcsak golyók, hanem művészeti alkotások is születtek. Egy lelkes kis művész kezei nyomán egy bájos hónyúl kelt életre, amelynek még hosszú fülei és apró tappancsai is lettek, a többiek legnagyobb csodálatára.
Hóangyalok és kipirult arcok
Természetesen nem maradhattak el a klasszikus téli örömök sem: a friss hótakaróban sorra születtek a hóangyalok, miközben az udvar minden sarkából vidám nevetés hallatszott.
Bár a gyerekek arca alaposan kipirult a hidegtől, a jókedv mindenkit fűtött. Senki sem bánta a csípős időt, hiszen tudtuk: ez a váratlan hózápor a természet ajándéka volt a tavasz közeledte előtt. Egy ilyen vidám, közösségépítő télbúcsúztatóra pedig még sokáig emlékezni fog az egész osztály!
Takács Ildikó, tanító