Bogaras lettem

Egy napsütéses őszi napon furcsa vendég érkezett az iskolánkba. Magával hozta a kis kedvenceit is.
Az órák után az osztálytársaimmal együtt sétáltunk át abba a terembe, ahol mi is megnézhettük a különleges ˝háziállatokat˝. Volt ott madárpók, skorpió, ezerlábú. Ezek különösen érdekesek voltak nekem, mivel pici koromban nekünk is voltak ilyen állataink. Láttam még óriási csótányokat, ászkákat, különleges lepkéket és bogarakat. Legizgalmasabb része  a kiállításnak az volt, amikor egy botsáskát és egy lombsáskát a kezemben tarthattam. Éreztem, hogy a lábaikkal kapaszkodtak a bőrömbe. Nem volt kellemetlen, inkább csiklandoztak. Bevallom, az óriás sáskát már nem mertem megfogni, az már nekem is túl nagy volt.

Remélem, hogy máskor is lesz ilyen izgalmas program a suliban, mert én elég bátor vagyok ahhoz, hogy egy kígyót is megsimogassak.

Bihari Bende 4.a

Egy bogaras délután

Az egyik októberi csütörtök sokkal izgalmasabb volt, mint a többi.
Ennek az volt az oka, hogy délután ellátogatott hozzánk, az iskolába egy néni, aki nagyon szereti az ízeltlábúakat.
Magával hozta a kis kedvenceit. Láttunk csótányt, ezerlábút, madárpókot, archidea manót , levélsáskát, botsáskát, imádkozó sáskát, elszáradt levélre hasonlító sáskát. Először azokat az állatokat néztük meg, amik ártalmatlanok. Őket kézbe is lehetett venni, ám nem volt kötelező. Én elsőre megengedtem, hogy kezembe tegyék a csótányt, a levél sáskát, a botsáskát és az imádkozó sáskát is. Ezután megnézhettük az ezerlábút,  őt nem vehettük kézbe , de meg lehetett érinteni. Engem a zuhanyzóban lévő gégecsőre emlékeztetett. Ezután a kicsit is veszélyes állatokat a terráriumukban nézhettük meg. Az osztályfőnök egész idő alatt fotózott és a végén elküldte a képeket a szülőknek. Így ők is láthatták a gyönyörű ízeltlábúakat.

Első látásra nem cukik a bogarak, de ha jobban megismeri őket az ember, más lesz a véleménye. Nekem nagyon tetszett a délután. 

Juhász Iringó 4.a