Tanítványunk, Sándor Adrienn tollából:
Egy emlékezetes nap
Osztálykirándulás keretében Sárospatakon és Tokajban jártunk.
Egy gyönyörű busz vitt el minket az Európában egyedülálló Nagykönyvtárba. Ahogy beléptem nagyon elcsodálkoztam.
-Ez sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem! – mondtam.
Leginkább egy korabeli kastélyra hasonlított. Olyan volt, mintha az egészet márványból építették volna, pedig nem. A tárlatvezető bácsi szerint nem maradt elég pénz a terv megvalósítására, ezért mindent fából készítettek, és a látszat kedvéért lefestették. A hatalmas, oszlopos belső tér mégis különös hatással volt rám. (Ezen kívül a könyvek is.) Azok a könyvek voltak a polcokon, amiket régen maga Mátyás király olvasott. Nagyon vastag, majdnem 5000 oldalas kódexek sorakoztak a polcokon.
A terem közepén egy hosszú, lyukakkal teli asztal állt. A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc aludt rajta. Aznap éjjel sokat forgolódott, mert nem tudta, hogy nyerhetnék meg a szabadságharcot. A csizmája sarkantyúja reggelre három mélyedést vájt az asztalon. Valójában pedig só törésre használták.
A könyvtár után a híres Rákóczi várba sétáltunk át. A Vörös torony rengeteg érdekességet tartogatott számunkra. Jártunk az őrök szobájában, ahol a fal legtetején egy befejezetlen lépcső állt. Én nagyon szeretem a különféle zugokat, szóval az érdeklődésemet nagyon felkeltette. A két szinttel fentebbi kápolnában ért véget. A hatalmas csarnokot két, tűzvészből kimentett szobor díszítette. Elvileg Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolták. Szerintem nagyon ijesztőek voltak.
-Ó, de rémisztőek ezek itt! – kiáltottam.
-Én is félelmetesnek találom őket – tette hozzá Bodza.
-Vajon melyik, melyik? – kérdezte.
-Úgy gondolom, a bal oldali lehet István király – mondtam.
-Valószínű.
Ezen kívül bejártuk a vár minden zugát.
Olyan sok dolog történt velem, hogy a tokaji élményeimet már le sem tudom írni. Az is nagyon szuper kaland volt számomra.
Dotto kisvonattal bejártuk Tokaj városát, a gyerekek fagyiztak, apró ajándékokat, emlékeket vásároltak a szeretteiknek, majd a Bodrog folyón hajóztunk, csodálva a torkolat élővilágát. Tartalmas, élmény dús napot tudtunk magunk mögött. A gyerekek vidáman osztották meg egymással tapasztalataikat a közel 1 órás úton hazafelé. Látnivalóban bővelkedett a táj is, felismerték a tanult Tokaji – hegyvidék egy – egy neves pontját. Csodás élményekkel gazdagodva értünk vissza az iskolába.
Balla Anikó, Jófalvi Viktória