„Egyszer volt, hol nem volt …”
Emlékszem, gyermekkoromban mennyire vártam, hogy édesanyám este belekezdjen a várva – várt mesélésbe. Manapság is mesél a gyermeknek a szülő, a nagyszülő, mesét néznek a tévében, a tableten.
A kitalált történetek nemcsak a szórakozást segíthetik: komoly nevelő és oktató hatásuk is van, csak megfelelően kell felhasználni őket. Pedagógusként tudom, hogy a mese a gyermek személyiségfejlődésében fontos szerepet játszik. A mese olyan, mint az ábécéskönyv, amiből a gyerek megtanul olvasni a saját lelkében.
A mesélés az élőszó művészete. Fejlődés – lélektani szempontból nagyobb jelentőséggel bír a hallott mese, mint a látott. A minap ilyen élményben volt részünk, hiszen ellátogatott hozzánk Püspöki Péter, drámapedagógiai szakember, aki megajándékozta a gyerekeket egy meseélménnyel. Megismerhették az Álomlátó fiú történetét, majd eljátszhatták néhány kedvelt jelenetét. Nagy érdeklődéssel göngyölítették a kalandos mese kusza szálait, követték eseménydús fonalát. Az „Itt a vége, fuss el véle!”, jól ismert mesebefejezés repítette őket vissza a mese világából a valóságba.
Balla Anikó, tanító
Hozzászólások