Május 13-án reggel izgatottan gyülekeztek az 5. b és a 6. a osztály tanulói iskolánk aulájában. Hamarosan megérkezett az autóbusz is, amely elszállított bennünket Telkibányára, erdei iskolába. Útközben megálltunk pár órára Sátoraljaújhelyen, ahol a gyermekek – nagy örömükre – többször is lecsúszhattak a bobpályán. Miután kellőképpen elfáradtunk, ismét buszra szálltunk, és meg sem álltunk a szállásunkig, ahol elfoglaltuk szobáinkat, majd a diákok az udvaron focizhattak, és egyéb szabadidős tevékenységeken vehettek részt.
Második nap reggeli után megérkezett a túravezetőnk, „Manó”, akinek segítségével hatalmas sétát tettünk az erdőig, ahol aztán elkezdődött a „kincskeresés”. Tanulóink az otthonról hozott kislapátokkal és gereblyékkel lelkesen túrták a földet, hegyikristály és egyéb ásványok után kutatva, melyekből mindenki talált is szép számmal. Ráadásul a túra végén Manó mindannyiunkat megajándékozott valamilyen szép kis kövecskével.
A harmadik napon két csapatra osztottuk a gyermekeket: az egyik csoport a kalandpark felé vette az irányt, ahol különböző pályákon tesztelhették a tanulók ügyességüket és bátorságukat. Ezalatt a többiek csodaszép ásványokból különféle ékszereket készíthettek akár saját maguknak, akár édesanyjuknak meglepetésként. Ugyanezen a napon délután még kötélhúzással és pizzázással szereztünk örömöt a gyermekeknek, sötétedés után pedig tábortűz mellett pillecukrot sütöttünk, és „rókavadászatot” tartottunk.
A negyedik, egyben utolsó nap reggelén a csomagolás és rendrakás után ismét autóbuszra szálltunk, és Hollóházára indultunk. Itt először idegenvezető segítségével bepillantást nyerhettünk a porcelánkészítés fázisaiba, majd kis időre saját magunk is művészekké válhattunk, és egy kiválasztott porcelántárgyat ízlésünknek megfelelően festhettünk meg. A gyermekek ezt nagyon élvezték, és kezeik nyomán szebbnél szebb alkotások születtek. A nagy munka után a helyi általános iskolában elfogyasztottuk ebédünket, majd hazaindultunk. A délutáni órákban érkeztünk meg Diósgyőrbe, ahol a diákok kellőképpen elfáradva, mégis boldogan szaladtak szüleikhez, nagyszüleikhez.
Tóth Csabáné kísérő tanár
Hozzászólások