Mi Ukrajnába indultunk, de Kárpátaljáról tértünk vissza.
„Nem panaszkodik, csak tűr csendesen” (Kárpátia: Keleti-Kárpátok)
A Határtalanul program keretében a hetedik és nyolcadik évfolyam 43 diákja és 5 kísérő tanára május 6 és 9 között 4 csodálatos napot tölthetett Kárpátalján, és megérthette a Kárpátia együttes Keleti-Kárpátok c. dalának valódi mondanivalóját.
Az időjárás kissé borongós volt már az indulás reggelén, de ez nem szegte kedvünket, bár a kirándulásunk ideje alatt sokszor esett és záporok, zivatarok kísérték utunkat, minden tervezett programunkat sikerült valósítani.
A Határtalanul pályázat által lehetőségünk nyílt megismerkedni Kárpátalja természeti-, kulturális- és gasztronómiai értékeivel, s talán ami a legfontosabb, hogy testközelből láthattuk a hazájuktól elszakított magyar testvéreink mindennapi életét, harcát, kálváriáját; mely egy idegen ország idegen népeként nap, mint nap rájuk vár.
Első állomásunk Munkács volt, ahol a vár megtekintésével kezdtük körutunkat. Majd csapatokban játékos feladatokat oldottak meg a gyerekek: selfieket készítettek a következő helyszíneken: a Turulmadárnál, II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona szobránál, Petőfi-emléktáblánál, a kuruc vitézeknél és a kínzókamrában. Ezek után megkoszorúztuk hősi várvédőnk emlékhelyét. Majd délután felkerestük a következő nevezetességeket a belvárosban: neogótikus városháza, színház, Cirill és Metód szobra, kis Rákóczi szobor, Munkácsy Mihály emlékmű.
Második napon a beregszászi Magyar Főiskola tanára tartott előadást a malenkij robot szörnyűségeiről, ezt követően megkoszorúztuk a szolyvai emlékparkban a kárpátaljáról elhurcolt magyar férfiak emléktábláit. Tanulóink a hallott információk felhasználásával riportot készítettek egymással. Programunkat a polenai ásványvíz megkóstolásával folytattuk. Az Árpád-vonal mentén továbbhaladva elérkeztünk a Borzsa-havasokba. Az időjárás is bizonyította , hogy Kárpátokban járunk. Utazásunk során megcsodálhattuk a Fülöpfalva környékén található különleges faházakat, majd a Sipot vízeséshez érkeztünk. Rövid séta után értük el a vízesést.
A harmadik nap is különleges élményeket tartogatott számunkra. Ellátogattunk honismereti vezetőnk iskolájába, a karácsfalvi Sztojka Sándor Görög-katolikus Líceumba. A tanórák látogatása után lehetőségünk adódott rövid sportolásra. Lenyűgözött bennünket a hely szellemisége és szigorú szabályrendszere. Látogatásunk végén megkoszorúztuk Wass Albert emléktábláját. Ebéd után a nagyberegi szőttes készítésével ismerkedtünk meg. Érdeklődő tanulóink kipróbálhatták a szövőszék használatát. Szállásunk felé tartva megtekintettük Csetfalva templomait és koszorút helyeztünk el a tiszaújlaki turul szobornál. Az estét egy előadás zárta, melynek témája a hazaszeretet és magyarságtudat volt.
Utolsó napunkon városnéző sétán vettünk részt Beregszász belvárosában. Felkerestük a Magyar Főiskolát, a Beregszászi Színházat, a zsinagógát, majd fényképeket készítettünk a következő helyeken: Fedák Sári-, Szent István- , Petőfi-szobránál; Bethlen Gábor, Móra Ferenc, Bartók Béla, Esze Tamás emléktáblájánál.
Hazatérve, s az utazásra visszagondolva nosztalgikusan felhőtlen, vidám képek villannak fel. Az utazás viszontagságai, a vámvizsgálat körülményessége homályba veszik, s helyükre az a töménytelen szeretet és öröm lép, amelyet a helybéliektől csentünk haza. Ezeknek az embereknek hála nemzeti öntudatunkban megerősödve, lelkiekben feltöltődve érkeztük Miskolcra. Soha nem feledjük azokat az embereket, akik közel száz éve őrzik hagyományainkat és történelmünk egy részét.
Berke Eszter
Molnárné Veres Angelika
Orbánné Baksy Zsuzsanna
Vincze Katalin
Hozzászólások