A tábor gerincét a biciklitúrák adták, melyekhez a kerékpárokat, a megnyugtató szerviz hátteret, valamint a felvezetést a Tekerbringa csapata biztosította. Teker Máté és Munkácsy Máté személyében két profi kísérőnk volt. Ők ketten kiválóan ismerték a helyi útviszonyokat, türelmesen magyarázták a csoportos biciklizés biztonsági szabályait, biztatták a lemaradókat és lelkesen fociztak a gyerekekkel. A tábori élet meghatározott rend szerint zajlott: mindig reggeli tornával indítottuk a napot, majd lelki útravalót kaptunk Sanyi bácsi tolmácsolásában, aki József történetének megszívlelendő tanulságaira hívta fel a figyelmünket.  A közös imádság után megreggeliztünk, megkaptuk úti csomagként a hideg ebédet, majd kezdetét vette az aznapi túra, melyről rendszerint 5 óra körül érkeztünk haza. Délután még sor került a napokon átívelő közösségépítő játékokra, vízibomba csatára, és persze a fiúk igényeihez mérten focira minden mennyiségben.  Minden nap kétfogásos meleg vacsorát kaptunk, melyet kedden és szerdán a strandon fogyasztottunk el, ami után a gyerekek legnagyobb örömére fakultatív strandolás következett. 

A biciklitúrák változatos helyszínekre vezettek, jártunk az örvényesi vízimalomban, eljutottunk a tihanyi Levendula Házba, megcsodáltuk a mindig ámulatba ejtő panorámát a tihanyi apátság melletti sétányról, megmásztuk a Belső-tó közelében magasodó gejzírkúpokat. Badacsonyban részünk lehetett egy közel egyórás kisvonatozásban, amely során a sofőr teljes átéléssel és jó adag humorral fűszerezve osztotta meg velünk mindazt, amit a városról tudni érdemes.  Csütörtök délelőtt a tihanyi kalandpark kihívásai után mindenki megmártózott a tó vizében, majd Balatonfüredre kerekezve a Tagore sétányon kézműves fagylaltot ettünk, és élveztük az elénk táruló csodás látványt: az előtérben a színpompás virágokkal beültetett sétány tárult elénk, mögötte a türkizzöld színű Balaton, a háttérben pedig a Tihanyi-félszigeten magasodó apátság tornyai.  A gyerekek készítettek néhány fényképet a legendás hírű színész, Bujtor István, alias Ötvös Csöpi szobránál, majd a kikötőben megnéztük a 105 éves, Jókai névre keresztelt sétahajót.

 Három nap alatt összesen körülbelül 140 kilométert bicikliztünk, s bár a feladat néhányak számára komoly kihívást jelentett, mindenki maradéktalanul teljesítette a távot. Tanulságos volt megélni és megérteni azt, hogy az összesen 45 fős csapatunk zárt alakzatként kígyózva halad előre, de ha egy valaki hibázik, vagy figyelmetlen, akkor az az egész csapat haladását befolyásolja, lassítja, vagy megállásra készteti.  A közösen eltöltött napok folyamán a legkisebbtől a legnagyobbig mindenkinek sok sportban, közösségi játékban, nevetésben volt része. Tekerbringás segítőinknek, a két Máténak hála a fiúk esténként lelkesen szurkolhattak a kivetítő előtt az izgalmas VB meccsek résztvevőinek.

Az utolsó estén a különösen ízletes vacsora után rögtönzött tábor rádiót hallgathatott meg a csapat. A viccesen megfogalmazott hírek mindegyike a velünk történt eseményeiről, vagy a gyerekek felvillanó személyiségjegyeiről szólt. A különleges híradót hallgatva jóízűen nevettünk saját magunkon.  A fiúk igényeinek megfelelően még egy búcsúmeccs következett a tekerbringásokkal, majd a hét megkoronázásaképpen jelképes tábortűz köré gyűltünk össze.  A csillagos ég alatt a mécsesek fénye mellett bárkitől szabadon lehetett kérdezni, de ezen az estén a kérdések elsősorban a nyolcadikosok felé záporoztak. A kérdésekre válaszolva az ő megfogalmazásukban rendkívül hitelesen hangzott, hogy mit jelent számukra 8 évig egy közösség tagjának lenni, hogyan értették meg fokozatosan az évek során ennek a jelentőségét, mit tettek ehhez hozzá az iskolai táborok: az angol tábor, a mályi együttlét és a biciklis tábor, és hogyan kovácsolódott egy közösségé az utolsó évben az egész évfolyam.

A hangulatos estét követően a pénteken rendben hagytuk el a szálláshelyünket és félnapnyi vonatozás, na meg egy kis metrózás után délután fél hétre szerencsésen megérkeztünk a Tiszai pályaudvarra, ahol a családok visszakapták élményektől megfáradt csemetéiket.

Szép és tartalmas 5 nap volt mögöttünk. Az utolsó délelőtt egy záró körben mindenki értékelte a tábort, és a gyerekek valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy szívesen jönnének jövőre is.

A résztvevők rendkívül hálásak Sanyi bácsinak  a gondos szervezésért, valamint a KDP-nek és az iskola alapítványának, a Korszerű Református Általános Iskoláért Közhasznú Alapítványnak a finanszírozásban nyújtott támogatásért.

Dr. Darainé Juhász Bernadett