Osztályunk erdei iskolában volt Jósvafőn a kirándulások hetében. Én nagyon izgultam, hogy milyen lesz anyáék nélkül ez a néhány nap.
Szerda reggel busszal indultunk. Még aznap megnéztük a foltos szalamandrát, ami az Aggteleki Nemzeti Park jelképe és az óriás könyvet Szinpetriben.
Ezután elfoglaltuk a jósvafői szállásunkat. Délután lovagoltunk, sétakocsikáztunk a hucul lovakkal. Vacsoránk az Öreg Malom fogadóban volt, ahol nagyon finoman főztek. Este kicsit játszottunk az udvaron, aztán elérkezett a lefekvés ideje, már kezdtem érezni a gombócokat a torkomban, de tanító néni kedvesen megnyugtatott. Másnap reggel tornával indult a nap. Bundáskenyérrel megtelve a Vörös-tóig sétáltunk, majd a cseppkőbarlangban töltöttük el a délelőttöt. Ebéd után fagyiztunk. A helyi Tájházban kvízkérdésekre válaszoltunk. Az esti vacsorát, ami kenyérlángos volt, mi magunk készítettük el. Miután jóllaktunk szabadfoglalkozás következett. A Jósva patakban rákot kerestünk, én mezítláb mentem bele. Elszaladt az idő, hiszen este még vidám műsort adtak a csapatok a színpadon egymásnak. Péntek reggel finom reggelivel vártak a fogadóban. Kicsit később gyógynövényekkel ismerkedtünk és teákat kóstoltunk. Készítettünk illatosító párnát kakukkfűből. A déli harangszóval ebédelni indultunk. Észre sem vettük már ott is voltak a szülők értünk.
A kezdeti izgalmak ellenére nagyon jól éreztem magam. A barátok és a tanító nénik támogatásával bátrabb lettem. Ma már azt tudom mondani, hogy az erdei iskolát senki ne hagyja ki!
Timkó Bence 3.b
Hozzászólások