Nevem Berke Eszter. A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda lelkésze vagyok 2016 szeptemberétől. Erdélyben, egészen pontosan Partiumban születtem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal eddig ott éltem. Keresztyén értékeket valló, sokgyermekes családban nevelkedtem (édesapám lelkész, édesanyám kántor és egy idősek otthonának vezetője). Ez nem jelent tökéletes, minta családot – sokkal inkább azt, hogy volt alkalmam megismerni nem csupán az emberi nyomorúság mélységét, hanem az isteni megbocsátás szárnyakat adó ajándékát is.

„Mondd, kiben, miben hiszel, és megmondom, ki vagy…” – ezen az alapon a következőket tudom megosztani magammal kapcsolatosan.

Vallom, nem az a legnagyobb dolog, hogy hihetünk Istenben, nem az, amit mi teszünk Érte, hanem az, hogy Ő szeretettel fordul felénk – még akkor is, ha senki más nem …  

Legnagyobb CSODÁK:

  1. KAPCSOLATOK: Istennel, emberekkel
  2. MEGBOCSÁTÁS: e nélkül csak kezdet lenne, de élet nem, mert az az első rossz lépésnél, hibánál véget is érne
  3.  JÉZUS ÉLETE ÉS HALÁLA – értem és érted. Érted? :D (ez tulajdonképpen magába foglalja és lehetővé teszi az első kettőt)

Épp ezért különösen is szeretem a történeteket, az élet valódi, hiteles ízét, a beszélgetéseket, a jó kérdéseket, egymás szemébe tekintést, az őszinteséget (mégha az olykor fájdalommal is jár), a találkozásokat, a közös munkát vagy épp pihenést, az utazást, a meglepetéseket, a csendet.

Egy szóval az Életet. Vagyis: JÉZUST.

Ige, mely mélyen megérintett: 2 Kor 5,14-15

Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Kedvenc énekem: https://www.youtube.com/watch?v=VSiFk5_ssR0

Kustárné Rácz Vera vagyok, a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvodák iskolalelkésze. Jelenleg harmadik gyermekünkkel GYES-en vagyok. Petőfi szavaival élve: „Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;”, hiszen Berettyóújfaluban születtem egy kőműves édesapa és egy varrónő édesanya második gyermekeként. Férjem jelenleg a Sárospataki Református Hittudományi Akadémia Biblikus tanszékén tanársegéd.

15 éves koromban tértem meg, egy nyári táborban Balatonszárszón. Isten, azóta formálja naponként az életemet, s így hívott el a lelkészi szolgálatra. 11 éves lelkészi szolgálatom alatt kiderült, hogy igazán közel hozzám a hitoktatás és a gyermekmunka, valamint a lelkigondozás áll.

2004-ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat a Debreceni Református Hittudomá nyi Egyetemen, majd 2006-ban szereztem meg vallástanári diplomámat. Sok helyen szolgáltunk férjemmel: Debrecen, Gyula, Tiszabecs, Kispalád, Botpalád, s jelenleg Miskolc. Családunk vezérigéje, életünk meghatározó ígérete a Jeremiás 29,11-ben olvasható: „Csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

Iskolalelkészként Antoine de Saint-Exupéry gondolatát tartom irányadónak: „Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” Ezt szeretném én is tenni: felkelteni a vágyat a Végtelen Isten iránt!

- o - o - o- o - o -

Tóth Zoltánné vagyok a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola református hitoktatója, emellett fizika és technika szakos tanára, osztályfőnök és a Kisdiákok Presbitériumának vezetője.

Miskolcon születtem, nagyszüleim által kezdtem járni gyermek-istentiszteletekre még óvodás koromban. Isten nem csak szép történetek sora volt a számomra, Ő kicsi koromtól életem része, létező, valóságos Személy. Gyülekezetünkben és a Református Egyházkerületi Énekkarban (Cantus Firmus) dicsérhettem Istent évekig. Majd főiskolás koromban, egy nyári táborban, 21 évesen szólított meg Jézus, hogy bízzam az egész életem az Ő vezetésére:

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem."Jel 3,20 Azóta Ő az életem Ura és irányítója.

1995-1998 között végeztem a Sárospataki Teológiai Akadémia Miskolcra kihelyezett levelező tagozatán katechétaként. A Tanulmányaim közben és még utána egy évig a Tetemvári Gyülekezethez tartozó két óvodában és négy általános iskolában, és a Felsővárosi Gyülekezethez tartozó iskolában hitoktató voltam. Közben két tábort is szerveztem a tetemvári gyülekezet gyermekeinek, és karácsonyi, év végi verses-zenés műsorokat. Ezután bekapcsolódtam a Vasárnapi Iskolai Szövetség (CEF) munkájába, öt éven át vezettem csoportot, tanítottam a felsős gyermekeket Isten Igéjének megismerésére a nyári táborokban.

Férjem a Sanofi-Chinoin Zrt-nél dolgozik, megtért hívő ember, a Diósgyőri Református Gyülekezet presbitere harminc éve. Közösen szolgálunk itt is az Úrnak. Tíz évig tartottam a kicsiknek alkalmakat, unokám születéséig. A dicsőítő csoport tagjai voltunk több mint tíz évig. Tizenöt éve kezdtük az irat- és hangfelvétel (kazetta és CD) missziót is, amit, azóta is végzünk. Lelki testvéreinkkel két CD-t is kiadtunk, abból az anyagból, amit a házi csoportos bibliaórákon tanulmányoztunk, hogy mások is épüljenek abból, amit mi is ajándékba kaptunk.

Tudom, hogy Istentől kapott helyemen vagyok, hiszen ebbe az iskolába is egy bizonyságtételem által kerültem, amit az életemről, és megtérésemről a gyülekezetünkben mondtam el. Amióta felső tagozat létezik, azóta oktatom és nevelem a nagyobbakat. Jézus szavaival élve nem béresként végzem feladataimat, hanem mint pásztor, aki szereti és óvja a rábízottakat. Számomra minden gyermek Isten ajándéka, akiket kis időre rám bíztak a szüleik, felelős vagyok értük. A gyermekeknek nemcsak ismeretet szeretnék átadni, bár ezekre is nagy szükségük van, szeretném, ha rácsodálkoznának Isten csodálatos világára.

„Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejű fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk." Kálvin János

- o - o - o - o - o -

Hubicska Zsuzsanna

„Képzeljük magunkat lakóháznak! Isten azért látogat el a házba, hogy újjáépítse azt. Kezdetben talán még világos, hogy mit cselekszik. Rendbe hozza a csőhálózatot, befoltozza a tetőn lévő lyukakat és így tovább; tudjuk, hogy ezeket a munkákat el kellett végezni, ezért nem vagyunk meglepve. Ám egyszer csak elkezd olyan gyorsan sürgölődni a házban, hogy az már tűrhetetlen, s úgy tűnik, hogy annak semmi értelme nincs. Mit akar hát Isten? Nos, egy egészen másfajta házat akar építeni, mint amit mi elkezdtünk – itt egy új szárnyat, ott egy új emeletet alakít ki, tornyokat emel, udvarokat hoz létre. Azt gondoltuk, egy csinos kis parasztházat építünk: ő azonban egy palotán dolgozik. S az a szándéka, hogy beköltözzön, és benne lakjon.

Isten komolyan gondolja, amit mondott. Akik kezébe teszik az életüket, azok tökéletesek lesznek – ahogy ő maga tökéletes – a szeretetben, bölcsességben, örömben, szépségben és halhatatlanságban.” (Idézet C.S.Lewis: Keresztyén vagyok című könyvéből)

1994. augusztusában léptem át először iskolánk kapuját. Akkor még, mint a Coménius Tanítóképző Főiskola végzős hallgatója, gyakornokként. Így nem kis büszkeséggel tölt el az érzés, hogy itt voltam az újonnan megnyílt iskola első osztályának indulásakor. A következő évben pedig – mint pályakezdő tanítónő – ugyanennek az osztálynak napközis nevelője lehettem.

1999. júniusában elvégeztem a Sárospataki Református Teológia Miskolcra kihelyezett tagozatán a katekéta szakot. Így, a szeptemberben kezdődő tanévben már nem csak mint tanítónő, hanem mint hitoktató is dolgoztam.

Ezt a szolgálatot mindig is nagy örömmel végeztem, s végzem jelenleg is. Nincs annál jobb érzés, ha valaki arról beszélhet, ami a legfontosabb az életében. Főleg, ha teljes tudatában van annak, hogy arról az Istenről beszél, aki az Út, az Igazság és az Élet; az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Nagy örömmel tölt el, hogy nap mint nap megismertethetem a gyerekeket az ő  hatalmával és az ő szeretetével; ha megértethetem velük: az lesz a  legjobb döntésük, ha Isten kezébe teszik az életüket. Isten pedig –válaszul- olyan nagyszabású építkezésbe fog, ami minden képzeletüket felülmúlja.

Ráadásul a hittanóra, a maga sokszínűségével, viszonylag kötetlen voltával szinte minden kisiskolást lenyűgöz. Lehet itt énekelni, kézműveskedni, drámajátékot játszani és ami a legfontosabb: beszélgetni. El lehet mondani az örömünket, a bánatunkat. Olyat is meg lehet kérdezni, amit más órán nem illik.

A fenti C.S.Lewis idézetre visszautalva: Minden tehetségemet, a pályámon elért sikereimet, kiegyensúlyozott, megelégedett életemet az én Istenemnek köszönhetem. Aki az én esetemben sem elégedett meg egy parasztházzal (ellentétben velem), hanem folyamatosan építi, szépíti azt az otthont, amit én nyújthatok neki.

Áldott legyen ezért az Ő neve!

- o - o - o - o - o -

Birkás Józsefné, Mónika vagyok a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda tanítója, református hitoktatója.

Felnőttként tapasztaltam meg Jézus Krisztus kegyelmét, szeretetét, vezetését; de sokat köszönhetek édesanyámnak, aki megtanított imádkozni.

Érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán, Nagykőrösön tanultam tovább. 1995-ben kaptam meg a tanító- hitoktatói oklevelemet. Hálát adok az Úrnak, hogy még abban az évben a diósgyőri refibe vezetett. Azóta is itt tanítok.

Oktató, nevelő munkámban fontosnak tartom, hogy tanítványaim értékesnek érezzék magukat, hiszen Isten alkotott és ezt mondja nekünk: „… drágának tartalak, és becsesnek, mert szeretlek…”(Ézs 43,4).

Szeretném, ha gyermekeink imádkozó, az Úr vezetését, szeretetét megtapasztaló emberekké válnának. Fontosnak tartom, hogy felismerjék, lehetséges az élő Istennel való kapcsolat. Sohasem vagyunk egyedül, a kegyelmes Isten a tenyerén hordozza övéit.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézs 43,1-3.)

Hiszem, hogy az Úr akarata volt, hogy tanító és hitoktató lettem. Szeretném úgy végezni a rám bízott feladatot, hogy az kedves legyen Isten előtt.

- o - o - o - o - o -

Nemes-Bernáth Piroska vagyok, a Miskolc- Diósgyőri Református Iskola és Óvoda református hitoktatója, tanítója.

Református keresztyén családban nőttem fel, ezért természetes volt számunkra, hogy minden vasárnap kézen fogtak bennünket szüleink, és elvittek a református templomba, két fiútestvéremmel együtt. Én már pici korom óta szívesen hallgattam a bibliai történeteket. Édesapám sok generációra visszamenőleg a református kálvinista irányt képviselte, amibe én is belenőttem, de Édesanyám baptista neveltetése miatt is szigorú erkölcsi nevelésben részesültem.

Általános iskolás koromtól óvónőnek készültem, mert csak a gyermekek közötti munkában tudtam elképzelni az életemet, ezért zongorázni is tanultam. Debrecenben egyházzenei képzéseken vettem részt. 17 éves korom óta gyülekezetünk kántora vagyok, jelenleg is végzem ezt a szolgálatot. Több, mint egy évtizedig az egyházkerület énekkarában (Cantus Firmus) dicsértem az Urat.

Ifjú koromtól kerestem Isten válaszát, hogy milyen utat szánt nekem, alkalmas vagyok-e a szolgálatra, tanításra. Isten vezetése által megkaptam az elhívást a hitoktatói munkára. Isten így bátorított engem:„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak mondok!(Jeremiás 1,7

Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán végeztem, mint tanító-hitoktató. Néhány évig dolgoztam óvodában, tanítottam önkormányzati iskolákban, de a vágyam mindig az volt, hogy református iskolában szolgálhassak, részt vehessek a kisgyermekek keresztyén nevelésében, tanításában. Istennek kedves volt ez a kérésem, így lassan 15 éve ebben az iskolában munkálkodhatom. Életem során mindig azt tapasztalom: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm…” (Zsoltárok 23,1)

- o - o - o - o - o -

Tóthné Csombordi Anettnek hívnak, református vagyok. Miskolcon születtem. Édesapám pedagógus, édesanyám könyvelő, férjem közgazdászként dolgozik. A Lévay József Református Gimnáziumban érettségiztem, majd a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola tanító- hitoktató szakán diplomáztam.

Gyerekkoromtól a Miskolc - Avasi Református Egyházközségbe járok, ahol 20 éve tartok gyermekistentiszteletet. 2012-től a gyülekezet presbitereként szolgálok. Tanulmányi éveim alatt ifjúsági vezetőként tevékenykedtem.

Kedvenc időtöltésem a fotózás, azon belül is a természetfotózás. Ezen keresztül is megláttatni a teremtett világ csodáit.

2001 szeptemberétől dolgozok az iskolában. Hit – és erkölcstant, matematikát, környezetismeretet és készségtantárgyakat tanítok alsó tagozatban. Tanítóként és osztályfőnökként is munkámban az a célom, hogy hitre neveljem a gyermekeket. Ehhez az Úrtól kérek vezetést.

Vezérigéim:

„Gondja van az Úrnak arra az útra, amelyen jártok.” Bírák 18,6.

„Jártodban vezessen,
fektedben őrizzen,
és ha felébredsz,
irányítsa gondolataidat!”
Példabeszédek 6:22

- o - o - o - o - o -

Bekéné Gattyán Ilona

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ézs 43,1/b - Múltam, jelenem, jövőm ez az Ige; földi „küldetésem” miértje; hitvallásom. Jézusba kapaszkodó naponkénti megváltásom, elhívásom, az Úrhoz való tartozásom.

Istennek hála, olyan gyermekkort kaphattam, ahol beoltottak az Isten Igéjével! Köszönhetem ezt Nagyszüleim mindennapos Bibliaolvasásának és református énekeink éneklésének, Lelkipásztorom „kálvinista” útmutatásának, majd kamaszként olyan emberek megismerésének (zenészek, lelkészek),akik egyengették Istenhez vezető utamat. Megtérésem: folyamatos ráhangolódás volt az Úristen hullámhosszára. Azóta -sajnos- ezek az emberek el kellett, hogy engedjék a kezemet, de az Úristen hitbeli „finomhangolása” ma is tart. Most már én igyekszem megfogni mások kezét...

„Istenhez hanyatló árnyék” -nak tartom magam; nappal lélegzetvételem, „énekem az Úr” ,éjjel „Álmom:az Isten”. Érzéseimet, egy szép csángó népdal (egyik versszaka) adja vissza legjobban:

„Színed előtt mindennap elesem,
de van énnékem nálad kezesem.
Ha megtartasz holnapi napodra,
nem fordítom azt megbántásodra!”

- o - o - o - o - o -

Gyuris Nikoletta vagyok. 2003-tól tanítok római katolikus hittant az iskolában, az Egri Főegyházmegye alkalmazottjaként.

Szüleimtől erős vallásos nevelést kaptam, a keresztény értékrend természetes volt a családunkban. Bekapcsolódtunk a helyi egyházközség életébe, rendszeresen részt vettünk a plébániánk által szervezett közösségi programokon, édesapám jelenleg is aktív tagja a képviselőtestületnek. Gyermekként rendszeresen jártam plébániai hittanra, szentségi felkészítőkre, nagyon szerettem ezeket az alkalmakat. Miután bevezették az iskolai hitoktatást, megdöbbenve szembesültem vele, hogy nem mindenki gondolkodik és él úgy, mint mi. Nagyon kevés volt a hittanosok száma, általános iskolai felső tagozatosok összevonva voltunk átlagban hatan. Idővel egyre többen kérdezgettek minket a hitünkről, Istenről, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy felnőttként szeretnék én is hittant tanítani, hogy átadhassak valamit abból az Isten - élményből, amit én megtapasztalhattam egy olyan családban, amelynek középpontjában Isten szeretete állt. A Jó Isten különleges ajándékának tartottam, hogy diplomával a kezemben, lehetőségem adódott a saját egyházközségemhez tartozó iskolákban tanítani hittant. Azóta is arra törekszem, hogy megszerettessem Istent a rám bízott gyermekekkel, fiatalokkal, rávezessem őket a keresztény értékrend fontosságára, elsajátítására és ezáltal hozzájáruljak ahhoz, hogy jobb emberekké váljanak.